Főoldal » Gyakori lelki problémák » Személyiségzavarok

„Mindannyian rendelkezünk személyiséggel, belső élmények és külső megnyilvánulások olyan sajátos és tartós mintázatával, melynek köszönhetően viselkedésünk viszonylag bejósolható és következetes lesz.

Tartós belső jellemzőinknek, tanult válaszainknak vagy e kettő kombinációjának következtében kialakuló konzisztenciáinkat személyiségvonásnak hívjuk.

Személyiségünk ugyanakkor nem statikus, hiszen többnyire elég rugalmasak vagyunk ahhoz, hogy tanuljunk saját tapasztalatainkból, és a környezetünkkel való interakciók során többféle választ is ki szoktunk próbálni az általunk legmegfelelőbbnek ítélt kiválasztása előtt.

Ez az a lépés, amelyre a személyiségzavarral küzdő emberek általában nem képesek.

A személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés olyan átfogó, tartós, és rugalmatlan mintája, amely jelentősen eltér az egyént körülvevő kultúra elvárásaitól. Ez a rugalmatlanság gyakran pszichés sérülésekben és szociális és munkahelyi konfliktusokban kifejeződő kellemetlenségekhez vezet.

A személyiségzavarok serdülő-vagy fiatalfelnőtt korban szoktak felismerhetővé válni, bár előfordulnak gyermekkorban megjelenő változatai is.

A személyiségzavar általában: egész életen keresztül fennáll, változatlan. Befolyásolja az életvitelt, önmagához, másokhoz való viszonyát. Az adott kultúra elvárásaitól jelentősen eltér viselkedése, gondolkodása. Sokszor ez jelentős stresszt okoz.

Noha a személyiségzavarok jelentősen különböznek egymástól a tekintetben, hogy milyen mértékű kárt okoznak az ember életében, annyiban mégis hasonlítanak egymásra, hogy kellemetlenségeik egy egész életen át tartanak. Gyakori, hogy a környezet még az egyénnél is jobban szenved. Annak ellenére, hogy a személyiségzavarok a legnehezebben kezelhető pszichés problémák, áldozatainak többnyire fogalmuk sincs a létezéséről.

Éppen gondolkodásuk és viselkedésük merevsége akadályozza meg őket a nehézségek felismerésében.” (R.Comer:A lélek betegségei)

Scroll to Top