Onkopszichológiai tanácsadás betegeknek és hozzátartozóiknak

Különösen kiemelt figyelemmel és empátiával várjuk a betegséggel küzdőket és családtagjaikat egyaránt, egyéni konzultációra és csoportban való részvételre is van lehetőség.

A daganatos betegséget felfoghatjuk úgy is, mint egy lehetőséget. Hiszen felnyitja a szemünket arra, hogy nem élünk örökké, hogy az életünk véges.

Szembe kell néznünk saját alapvető kérdéseinkkel, ki vagyok, merre tartok, helyem az Univerzumban, van-e Isten, ha van, miért engedi, hogy betegség legyen a családban stb.

Szembesülünk létezésünk végességével, és rájövünk, hogy életünk túl rövid ahhoz, hogy mindent a képzeletbeli jövőbe toljunk ki.

Itt az idő, hogy átrendezzük saját prioritásunkat, hogy a halál közelségében végre elkezdjünk élni! ITT ÉS MOST!

Amikor tudjuk, hogy meg vannak számlálva a napjaink, márpedig mindnyájunknak adott idő áll a rendelkezésünkre, minden pillanat válhat rendkívül értékessé. Tudatosabbakká válhatunk a szeretteinkkel való kapcsolat megélésében, érzelmeink őszinte kifejezésében és egész életünk vezetésében.

Tehát felhasználhatjuk a betegséget személyiségünk kiteljesítésére és életünk gazdagítására, elmélyítésére

A gyógyulás több mint élettani folyamat. A beteg és a család tevékenyen részt vehet a gyógyulásban. Ez odaadást, összehangolt csoportmunkát igényel a család minden egyes tagja részéről a betegség lehető legjobb kimenetele érdekében. Tehát a beteg számára a család az elfogadás, bátorítás, támogatás, empátia forrásává válik.

Fontos a betegség által kiváltott érzelmi reakciók átélése és kifejezésre juttatása, a nyílt kommunikáció, mert az elnyomott érzelmek növelik a depressziót.

Az alábbiakban összefoglaljuk, milyen területekre terjed ki a terápiás munka, miben tudunk igazán segítséget nyújtani. Néhány jó tanácsot szeretnénk megosztani.

Viselkedéses tanácsok rákbetegeknek:

  • Légy önző!
  • Saját vágyaidat helyezd végre előtérbe!
  • Fogalmazd meg a családod felé, hogy mire van szükséged, merj nyíltan kommunikálni, ez mindenkinek segítség. Ha kifejleszted a képességed saját érdekeid, igényeid érvényesítésére, ezáltal nem csak magadnak teszel jót, hanem a család többi tagja is úgy érzi, engedélyt kap, hogy önérvényesítőbbé váljon!
  • Légy önérvényesítő!
  • Merj nemet mondani!
  • Fejezd ki a haragodat!
  • Lehetőség szerint csökkentsd a stresszt az életedben, mert a stressz elnyomja a természetes immunreakciót, és ez hátráltatja a gyógyulást.
  • Foglalkozz számodra örömteli tevékenységekkel, keress minél több olyan tevékenységet, mely számodra örömteli, és amit eddig a mások érdekeinek előtérbe helyezése miatt nem engedtél meg magadnak!
  • Szerezz minél szélesebb körű információkat a betegséggel kapcsolatban, olvass utána, nézd át a fellelhető szakirodalmat és konzultáld meg az olvasottakat.
  • Találj bizalmasokat a családban, barátok, betegtársak között, akihez maximálisan őszinte tudsz lenni, hogy minden felmerülő érzésedet, gondolatodat, félelmedet ki tudd beszélni magadból!
  • Érdeklődj a kezelési lehetőségekről, azok következményeiről, mind a hagyományos, mind a komplementer medicináról. Gyűjts minél több információt!
  • Érdeklődj a civil szervezetek által nyújtott lehetőségekről, nagyon sok program ingyenesen igénybe vehető! Pl: Tűzmadár Alapítvány, Egészségforrás Alapítvány, A rák ellen Alapítvány stb.
  • Légy „rossz beteg”, aki mer kérdezni az orvosaitól! Ne akarj megfelelni a fehér köpenyes hatalomnak, jogod és kötelességed megtudni minden Rád, a betegségedre, gyógyulásodra vonatkozó információt!
  • Keressük meg azt az orvost, akiben meg tudunk bízni! A beteg-orvos kapcsolat nagyon fontos, mert ha a beteg megbízik az orvosában, csökken a feszültsége, és nagyobb biztonságban érzi magát. Az onkológus a saját területén képzett, ne Őt kérdezzük a komplementer medicináról, mert nem valószínű, hogy ért hozzá, hiszen nem ez a szakterülete. Forduljunk az adott terület szakértőihez (természetgyógyászhoz, dietetikushoz stb)!

Viselkedéses tanácsok daganatos betegek hozzátartozóinak:

  • A családtagok is érzelmi válsághelyzetben vannak, ezt ne felejtsük el, ezért tudatosan oda kell figyelni magunkra is, nem csak a betegre!
  • Fejezzük ki érzelmeinket, ha összeszorítjuk a fogunkat, mintha erősek lennénk, és nem vagyunk képesek kifejezni szomorúságunkat, félelmünket, később hajlamosak lehetünk szétesni. A sírás a fájdalomra adott teljesen természetes emberi válasz! Merjünk sírni, egyedül, vagy valakinek a vállán!
  • Fejezzük ki szeretetünket egymás felé, érintéssel, simogatással, szavakkal, gesztusokkal, gondolatokkal, meglepetésekkel, ajándékokkal, figyelmességgel, esetleg imádkozhatunk egymásért.
  • Keressünk támogatókat, akikkel őszintén beszélhetünk érzéseinkről, félelmeinkről. Lehet ez barát, hozzátartozó, de professzionális segítő is: lelkész, pszichológus, szellemi vezető, tanár.
  • Ne rendeljük alá magunkat teljes mértékben a betegségnek, a beteg szolgálatának, mert szükségünk van feltöltődésre is! Foglalkozzunk saját lelki, szellemi, mentális, testi jóllétünkkel, hiszen ha nem engedjük meg magunknak, hogy töltekezzünk, erőnk egy idő után elfogy, és nem lesz energiánk a beteg további támogatására, esetleg mi is megbetegszünk.
  • Ha lehetőségünk van rá, kísérjük el a beteget az orvosi konzultációkra, mert szükség van egy külső higgadt értelemre, aki a kérdéseket felteszi az orvosnak, mert a beteg érzelmileg annyira bevonódott, hogy nem tud teljes mértékben figyelni az elhangzottakra, az elhangzottakat célszerű lejegyzetelni! A konzultációt megelőzően írjuk össze a kérdéseinket, amire választ szeretnénk kapni.
  • Törekedjünk arra, hogy az életvezetésünkön gyökeresen ne változtassunk azonnal, pl. nem javasolt azonnal abbahagyni a munkát, csak hogy minden időnket a beteggel tölthessük, csak ha valóban nincs más megoldás.
  • Figyeljünk arra, hogy megfelelő minőségű, és mennyiségű alvásban legyen részünk.
  • Ne megmenteni akarjuk a beteget, hanem tartsuk tiszteletben az autonómiáját, ahelyett, hogy döntenénk helyette, mindig kérdezzük meg, hogy mire van szüksége, mit tehetünk érte? Mindig tartsuk tiszteletben a beteg jogát, véleményét, vágyait, akár elutasítását is.
  • Fogadjuk el a beteg aktuális lelkiállapotát, ha szomorú, ne felvidítani akarjuk, hanem értsük meg az érzelmeit, ezáltal lehetővé téve számára az őszinte érzésnyilvánítást.
  • Családtagként úgy tudunk segíteni a betegnek félelmei legyőzésében, ha támogatjuk érzelmei, érzései kifejezésében, és megkérdezzük, hogy milyen módon tudunk segíteni

Családi akcióterv kialakítása.

A család, mint egységes szeretetteljes, segítő rendszer képes hatékony segítséget nyújtani a betegséggel való megküzdésben a betegnek és minden tagjának. Fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő hozzáállást, viselkedést, hogy minél hatékonyabban kezeljük a problémákat.

A rákdiagnózis után minden család döntési helyzetek sokaságával kerül szembe. Fontos felismernünk a családi egység erejét, a nyílt kommunikáció szükségességét, hogy közösen alakítsuk ki a megküzdési stratégiát. Minél pontosabban meghatározza a család a várható események egymásutánját, annál kisebb zavarodottságot fognak átélni a családtagok. A stratégiának azonban rugalmasnak is kell lennie, hogy megfelelően tudjon alkalmazkodni a váratlan eseményekhez.

A betegséggel kapcsolatos félelem ellenszere a tudás. Ha félelmünket megvallottuk és kifejeztük, szembe merünk nézni vele, és megszereztük a szükséges információkat, bizonytalanság érzetünk csökken.

Minél pontosabban meghatározza a család a várható események egymásutánját, annál kisebb zavarodottságot fognak átélni a családtagok. A stratégiának azonban rugalmasnak is kell lennie, hogy megfelelően tudjon alkalmazkodni a váratlan eseményekhez.

A cselekvési tervnek három nélkülözhetetlen lépése van:

  1. Információgyűjtés.
  2. A daganatos betegséggel kapcsolatos attitűd kialakítása, a beteg és a család szintjén egyaránt.
  3. A begyűjtött információk és kialakított attitűd alapján alapuló gyakorlati lépések, döntések meghatározása. Mit, mikor, ki tesz, kötelezettségek, vállalások, tennivalók, szervezés, logisztika, szabadidő, munka, iskola, terápia, önsegítő csoportok.

 

Hívjon bennünket, ha készen áll a változásra!