Főoldal » Szolgáltatásaink » Gyermek pszichológiai tanácsadás

Egy család életében mindig nagy változás a gyermek érkezése. Nemcsak az addig megszokott életritmust kell átértékelni, de saját viszonyunkat önmagunk gyermeki létéhez is. Egy csapásra fel kell nőni, anyává, apává, vagyis szülővé kell válni. Valaki másért felelősséget kell vállalni.

Mondják persze, hogy a kilenc hónap azért van, hogy felkészüljünk a változásokra. Hogy ó ez semmiség. Pedig nem így van! Sok mindennel kell szembenézni, sok mindenről kell lemondani, sok mindenben kell változni.

Ez igenis egy nagy változás az ember életében, és temérdek kérdést vet fel.

Vajon mitől is leszek én jó szülő? Kinek a tanácsára hallgassak? Mi lesz, ha nem fogom érteni a gyereket? És melyik könyvet olvassam el?

Néhány kérdés, amit talán már Ön is feltett magának. És persze millió egy választ is kapott, de lehet, hogy még mindig bizonytalan?

>Én az lennék! Mert a válasz nem könnyű! Mert ahány gyerek annyi féle válasz. A gyerekeket nem lehet beskatulyázni. Az egyiknek ez jó, a másiknak az.

Hiszem azonban, hogy az anyák (elnézést az édesapáktól, de az első időkben az anyák szerepe az esetek nagy százalékában előtérbe kerül) remek ösztönökkel rendelkeznek. Ahogy kismamaként ráhangolódnak gyermekükre, simogatják a hasukat, énekelnek neki, ezzel kapcsolatot teremtenek születendő gyermekükkel. Egyszerűen csak egymásra hangolódnak.

És ez a kulcs a születés után is. Mielőtt sok-sok könyvet és ismerőst megkérdeznek arról, hogy mit tegyenek, üljenek le a gyermekük mellé és csak figyeljék, hangolódjanak rá, érintsék meg, simogassák. Hagyják, hogy ösztöneik megsúgják, mit tegyenek.

Higgyenek magukban!

Vannak persze olyan helyzetek, amikor nem árt némi tudatosság. Néhány gondolat a neveléssel kapcsolatban:

  • Nem lehet korán kezdeni!
  • Ne vegyük egyből fel a gyerek, mert megszokja, kondicionálja magát és így nehezebben tanulja meg az önmegnyugtatást (de ennek számos más területen is következménye lesz később )!
  • Engedjék, hogy egyedül eljátsszon, nem kell állandóan mellette állni (persze ne hagyják felügyelet nélkül)!
  • Legyen napirend az első perctől!
  • Alakítsák ki a szabályokat, a kereteket!
  • Legyenek következetesek, amit ma nem lehet azt holnap sem!
  • Közösen alakítsák ki nevelési attitűdjüket!
  • Mindenhol vannak viták, de ne a gyerek előtt!
  • Ha alszik anya is pihenjen!
  • Gyerek külön szobában aludjon, ha erre lehetőség van, de kerüljük a házastársi ágyba való szoktatást!
  • Ha egy ágyban alszanak a külön alvást kb. a 7. hónapig oldják meg vagy egy éves kor után, illetve ha ez nem sikerült, akkor kitartást az iskolában megoldódik, bár nem szerencsés! ( kitartást mert ha a kis lurkó odaszokik szinte lehetetlen kitenni és nem a gyerek miatt )!
  • Párunkat ne szólítsuk anyának, apának, még ha milyen”aranyos”is. A párunk nem az anyánk és nem az apánk!
  • Ne feledjék Önök még mindig nők, férfiak nem csak anyák és apák!!

Még sok mindennel lehetne gazdagítani ezt a néhány gondolatot, azt hiszem, több oldal lenne.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy soha ne adják fel, bízzanak magukban!

A legszebb és legnehezebb feladat szülőnek lenni, gyereket nevelni, és aki ezt vállalja az csak megbecsülést és tiszteletet érdemel!

Segítséget kérni nem szégyen, ha elakadunk, ha úgy érezzük, nem tudunk megbirkózni a feladattal.

Keressen bizalommal, hiszem, hogy megtaláljuk a megfelelő megoldást!

Scroll to Top