Főoldal » Gyakori lelki problémák » Egyéb lelki problémák » Életközepi válság, menopausa, kapuzárási pánik

„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:

Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.”

/Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol, 1321, Babits Mihány fordítása, 1913/

Személyes fejlődésünk a születéstől a halálunkig tart. Életünk közepe táján, úgy 30-50 éves korunk között, krízisbe kerülhetünk. Ebben az életszakaszban anyagilag rendezett körülmények között élünk, felépítettük a karrierünket, egzisztenciálisan elértünk, amit szeretnénk, családi, szociális kapcsolataink jó esetben szilárdak. De mindennap ugyanazzal a rutinnal szembesülünk, akár otthon, akár a munkahelyen, úgy tűnik már nincs hova fejlődjünk, nincs már kihívás, hiszen mindent megszereztünk, amire vágytunk.

A kor előrehaladtával megjelennek az idő múlásának külső jegyei is, elkezdünk őszülni, a bőrünk, a testünk megváltozik. Szeretnénk visszafordítani az idő kerekét, kétségbeesett igyekezetet tehetünk erre, korunknak nem megfelelő viselkedést tanúsíthatunk. Ilyenkor elbizonytalanodhatunk, feszültté, szomorúvá, kétségbeesetté, reménytelenné, válhatunk. Ebben az időszakban szembesülünk azzal a ténnyel, hogy életünk véges, sokan elveszítik a szüleiket, a gyerekek kezdenek kirepülni

Nőknél ennek az időszaknak a jellegzetessége a menopausa, ami átlagosan 48-52 év között várható, az élet „kritikus” kihívása, ill. „egy lépcsõfok a létrán”, azaz a nõ életének egy új szakasza.

A menopausa közeledtével a szabályos ciklus felborul. A leggyakoribb vegetatív panasz a hõhullámok, a fõként éjszakai verejtékezés, gyakori szívdobogásérzés.

Esetenként a pszichés tünetek dominálnak. A menopausát kísérhetik koncentrációs zavarok, memóriazavar, az önbizalom elvesztése vagy a nemi aktivitás és a libidó csökkenése.

Férfiaknál ezt az időszakot a kapuzárási pániknak hívjuk. A férfiak hasonló tünetek kíséretében élik meg ezt a változó kort. Veszítenek férfierejükből, vonzerejük és potenciájuk hanyatlik, jön az új nemzedék, a fiatalok, erősek tehetségesek nemzedéke, hogy átvegyék az addigi vezető szerepet. Ilyenkor kétségbeesett törekvéseket tehetünk, hogy megállítsuk az idő kerekét. Kereshetjük a fiatal nők közelségét, hiszen az ő fiatalságuk fényében úgy érezhetjük, rajtunk nem fog a kor, anyagi javak segítségével sok mindent megszerezhetünk, de a fiatalságot nem vásárolhatjuk meg. Sokan ilyenkor az alkoholhoz fordulnak, vagy más pótcselekvésbe ölik bánatukat.

Ilyenkor hívogatóbbnak tűnhetnek a kimaradt lehetőségek, a kihagyott hódítások. Sokkal szebbnek tűnhetnek a régi idők, amikor még ereje teljében voltunk, és ez az erő egyszerre csak elillanni látszik.

Meggondolatlan lépéseket tehetünk, eredménytelen menekülő utakat választhatunk, külsős kapcsolatok, flörtök, válás, munkahely otthagyása.

Ilyenkor alapvető kérdések merülnek fel: mi vár még rám az életemben, mit tettem, vagy nem tettem meg eddig az életemben, mi a személyes küldetésem, mi az életem értelme, ennyi volt az egész?

Ez az időszak sok veszélyt, sok lehetőséget is rejt magában. Az emberek többsége fél az öregségtől és a haláltól, attól, hogy kifut az időből, lemarad valamiről, amit még szeretett volna megtenni.

Ebben a válságos időszakban kezdünk el keresni, először nem is igazán világos számunkra, hogy milyen irányba tartunk, csupán egy erős belső késztetéssel szembesülünk. Szeretnénk azt érezni, hogy előttünk még az egész élet és minden vágyunkat valóra válthatjuk. Sokan ilyenkor szembesülnek vele, hogy nem is azt az életet élik, amit szeretnének, nem is olyan munkát végeznek, mint amire mindig is vágytak, hirtelen feltolulnak a mélyről az eddig elfojtott vágyaink, késztetéseink.

Jung szerint ez az időszak a leglényegesebb, egyben a legveszélyesebb is az ember életében. Jung volt az, aki elsőként leírta az „életközépi krízis” jelenségét.

Ez egy krízis időszak, és felhívja a figyelmünket a változás, választás lehetőségére.

Felnőttként, felelősségteljes döntések meghozatalára kényszerít minket. Ahhoz, hogy ezt az időszakot képesek legyünk meghaladni, és saját fejlődésünk elősegítésére fordítani, elkötelezett belső munkára van szükségünk. A krízis meghaladásának feltétele, a szembenézés önmagunkkal, eddigi életünkkel, céljainkkal, értékeinkkel, és bizony súlyos döntéseket kell hozni. Új életcélokat kell megfogalmaznunk, amelyek mellett el kell köteleződnünk. Fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy mik azok a dolgok és ki azok a személyek, akik segítenek a további fejlődésben.

A legfontosabb, hogy készüljünk föl erre az átmeneti korszakra, barátkozzunk meg az elmúlás gondolatával és higgyünk abban, hogy az életünk második fele pozitív növekedést hozhat nemcsak a magunk, hanem rajtunk keresztül az utánunk következő nemzedék számára is.

Mindnyájunk számára megvan az a személyes út, mely kivezet ebből a kritikus időszakból, hallgassunk a szívünkre, vállaljuk fel addig elnyomott, háttérbe szorított vágyainkat, és éljünk kiteljesedett, örömteli életet!

Ebben ajánljuk fel segítségünket!

Scroll to Top