Válás, különélés

válás, különélésNem bírok melletted élni, költözzünk szét!”

El akarok válni, mert veled nem lehet együtt élni.”

Párkapcsolati krízis, kiábrándultság, állandósult feszültség, intimitás hiánya.

Ha egy párkapcsolat hosszú távon nem képes kielégíteni a pár tagjainak igényeit, krízisbe kerül. Ilyenkor a két fél már nem képes problémáikat a másikkal megosztani, és nem tudják egymást segíteni, támogatni. Érzelmi összhang megteremtése nem működik, már csak a különbségeket, a berögzült, rossz szokásokat képesek látni a másikban.

Ez az érzelmi válság sok tünetben megjelenhet:

  • intimitás csökkenése,
  • egyéni igények elhallgatása,
  • másik fél hibáztatása,
  • munkahely, külső baráti kapcsolatok túlzott fontossága,
  • külső kapcsolat,
  • közös programok hiánya,
  • állandó veszekedések,
  • a problémák megoldása helyett csak az egyéni sérelmek

Ez a krízis a párkapcsolat különféle szakaszaiban jelentkezhet, ezért okai is eltérőek lehetnek:

  • a pár intenzív érzelmeinek csökkenésekor, amit úgy élhetnek meg, mint kapcsolatuk kifulladása,
  • a pár tagjainak elhúzódó összecsiszolódásakor, amikor a harmonikus együttműködést még nem sikerül elérniük,
  • a családalapítás, gyermekvállalás előtt, ha arra még nem készültek fel,
  • a pár környezet felé való nyitásakor, amikor újra fontossá válnak a baráti, családi, munkahelyi kapcsolatok,
  • a gyermek(ek) idősebbé válásakor, amikor újra fontossá válhatna szülőség mellett a párkapcsolat, ami félelemmel tölti el őket, hisz sokat változtak
  • az idősebb gyermek leválásakor, ami a szülői szerep háttérbe szorul, és felnagyítódnak az addig lappangó különbségek,
  • a pár egyedül maradásakor a gyermekek közös felnevelése után, amikor addig a család miatt ki nem elégített igények fontosakká válnak.

A párkapcsolat krízisének egyik megoldásaként sokszor dönt úgy a két fél, hogy a külön költözés segíthet a másik értékeinek újra felfedezésében, és a párkapcsolat iránti igény felerősödésében. A külön költözéstől a párok sok esetben azt várják, hogy rájöjjenek miért is jó a másikkal élni.

Ezzel ellentétben azonban gyakran előfordul, hogy a szétköltözéssel felszabadulnak a nyomasztó párkapcsolatból és addig elnyomott igényeiket kezdik megélni: eljárnak szórakozni, baráti kapcsolataikat kezdik ápolni, esetleg visszaköltöznek szüleikhez így nem kell vezetniük háztartást…stb. Emiatt azonban még távolabb kerülnek párjuktól, ami egyenesen a kapcsolat felbomlásához vezet.

Ha a külön költözés nem párkapcsolatuk krízisének megoldását segíti (azzal, hogy érzelmileg és fizikailag kissé távolabb kerülnek egymástól), akkor csupán a szétválás előfutára lesz. Amennyiben ebben az érzelmileg kevésbé terhelt helyzetben megpróbálják megtalálni a közöttük lévő problémák gyökereit és azt megbeszélni, úgy valóban segíthet a szétköltözés. A helyzet sokkal bonyolultabb, ha nemcsak két emberről, hanem egy családról van szó, ahol gyermekek is vannak. Ők ilyenkor nagyon szoronghatnak attól, hogy szüleik nem szeretik egymást, szét fognak válni, ezért fontos, hogy őket is bevonjuk a külön költözés mikéntjeibe (pl. milyen gyakran fognak találkozni az elköltözött szülővel, meddig fog tartani a szétköltözés és mi lesz utána, mi az oka a szétköltözésnek – csak annyit, amennyit megértenek, és hogyan tudnak segíteni szüleiknek).

Válás esetén a két fél arról dönt, hogy életüket nem szeretnék tovább megosztani párjukkal, boldogabban, kiegyensúlyozottabban tudnának élni egyedül. A válás gondolata mindenkiben megjelenik időszakos konfliktusok, krízisek kapcsán, de az összetartozás érzése a konfliktus elmúltával feledteti ezeket a gondolatokat.

A válás pusztán egy jogi folyamat, ami olykor még több terhet ró az egyébként is megterhelt párkapcsolatra (pl. vagyonmegosztás, gyermekelhelyezés). A pár két tagjának érzelmi elválása ettől jelentős mértékben eltér mind időben, mind lefolyásban. Minél hosszabb ideje tartott a párkapcsolat, annál nehezebb az érzelmi elválás, hiszen annál több szállal kapcsolódnak össze. Ezt tovább nehezíti az, ha közös gyermekeik is vannak, mert a válás után is megmaradnak szülőnek lenni.

Tudni kell elválni is. Ha a válást egymás hibáztatása, egyéni sérelmek számon kérése és veszekedések kíséri végig az érzelmi elszakadás elnyúló és fájdalmas lesz. Amennyiben meg tudják beszélni problémáikat, felvállalják saját felelősségüket és megállapodnak jövőbeli kapcsolatukról (pl. szülőként vagy barátként való együttműködésük) úgy a lezárás könnyebb és rövidebb lesz. A párkapcsolati önismeret nagyon fontos főként itt, a kapcsolat lezárásakor, mert sok olyan tudott, vagy rejtett hiedelemmel érkezünk egy párkapcsolatban, ami alakítja azt, sokszor anélkül, hogy annak tudatában lennénk. Fontos hogy a másik hibáinak visszajelzése mellett magunkba is nézzünk és keressük meg a saját hibáinkat is.

Amennyiben úgy érzi párkapcsolata krízisben van, de sem együtt élni, sem szétválni nem tudnak, forduljon hozzánk bizalommal segítségért, jelentkezzen. Egy kapcsolat lezárása nehéz feladat, sokszor reménytelen egy külső segítő nélkül.

A párterápia abba tud segíteni, hogy feltárja a külön költözéshez, váláshoz vezető problémákat, segít megtalálni az egyéni felelősséget. Ez segít abban, hogy utólagosan megértsem társamat, és a következő párkapcsolat már ne válással végződjön. Hiszen mindenkinek joga van harmonikus és boldog partneri kapcsolatban élni. Önnek is!

 

Hívjon bennünket, ha készen áll a változásra!