Szabó
András
Coach
ifjúsági szakértő
“Az ember még nem ember
csak hadonászó veszélyes kamasz.
Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.”
(Weöres Sándor)
“Az ember még nem ember
csak hadonászó veszélyes kamasz.
Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.”
(Weöres Sándor)
Szabó András
Coach, ifjúsági szakértő
Kedves Látogató!
Olyan fiatalok világában, különféle problémáik kezelésében, feldolgozásában szereztem nagyon közeli, több évtizedes tapasztalatokat, akiknek a felnőtté válás komoly nehézségekkel járt, akik tizenéves életük közepén, végén valahogyan szembe keveredtek a közvetlen környezetükkel, a családjukkal, a társas környezetükkel.
Hogy átlendülhessenek a nehézségeiken és akadályaikon, persze nem csupán az érintett, bajba keveredő fiatalokat várom, hanem ő személyes környezetüket, szüleiket, barátaikat is, akikkel nem csupán az összesűrűsödött, kritikus helyzeteket, hanem akár az együttélés nyugtalanító félreértéseit és egyensúlyvesztéseit is átbeszélhetjük.
Várom ugyanakkor azokat is, akik egyszer csak úgy érzik, teljesen megakadtak. Mintha elfogyott volna minden erejük, éppen akkor, amikor egyre nagyobb erőfeszítésre van szükségük ahhoz, hogy ne dőljön össze velük minden.
Bármelyikünkkel megtörténhet ugyanis, hogy egyszer csak elakadunk, hogy valahogyan nem úgy megy, mint korábban. Sőt, bárhogyan próbálkozunk egyedül, újra és újra nekikezdünk, egyre kevésbé megy. Nem igazán értjük, hogy nem tudjuk, hogy miért nem tudjuk… Könnyű persze azt mondani, hogy akkor mást kellene csinálni…
Nem kell azt hinnünk, hogy magunkra maradtunk. Azt sem, hogy már minden úgy marad. Talán nem is a szerencse hagyott el.
“Csupán egy jó lépés kell a változáshoz. Csakis olyan lépés, amilyet tudunk. De azt feltétlenül… Persze, csak ha tényleg változtatni akarunk…”
Bármit tehetünk, de semmit sem muszáj. Próbáljuk meg, és kezdjünk el róla beszélgetni.
Azoknak tudok inkább segíteni, akik maguk is változni szeretnének, akik meg is tennék mindazt, ami rajtuk múlik, akik mindehhez a saját erejüket keresik. Akik szeretnék hinni abban, hogy van élet problémákon túl.
“Az ember még nem ember
csak hadonászó veszélyes kamasz.
Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.”
(Weöres Sándor)
Van élet a problémán túl.
Bármi elromolhat bennünk és közöttünk, és ha magunkat vagy másokat vádoljuk érte, az
még nem segít.
Egy tartós krízis nagyon legyengít, hosszan és tehetetlenül vergődünk benne.
Segítségre azért van szükségünk, hogy visszakaphassuk saját magunkat, hogy érdekes,
kapcsolatképes és figyelemre méltó emberek vagyunk.
Ami különbözik bennünk, az erősíthet is bennünket.
Válsághelyzeteink arra is tanítanak, hogy változásra van szükségünk.
A változáshoz talán először azt kéne megértenünk és elfogadnunk, ahogyan most élünk.
Ha egyedül nem megy, nem kell feladni, segítséggel még lehetővé válhat a kívánt változás.
A változáshoz leginkább erőre van szükségünk, és arra, hogy azt a változást meg tudjuk
magunknak engedni, és persze arra is, hogy kellő biztonságban foghassunk bele.
Mindig lehet utat találni a bizalom visszaszerzéséhez, ha van bennünk hozzá szándék.
Válsághelyzeteink igazi tanítómestereink. Tanulsággá mélyíthetnek minden drámaian megélt tapasztalatot. Azt mutatják meg, hogy már semmi nem maradhat ugyanúgy. Ha pedig sikerül róla végre valakivel beszélgetnünk, a továbblépéshez megláthatunk benne minden fontos támpontot. Akkor is, ha érzelmileg minden összekuszálódott.
Egy tartós krízis nagyon legyengít, hosszan és tehetetlenül vergődünk benne, mindent görcsösen csinálunk, és egyáltalán nem látunk ki belőle.
A felnőtté válás a „régi” családtól az „új” család felé tartó sajátos függetlenedési küzdelem.
Nehéz elhatározásra jutni és segítséget kérni, különösen akkor, ha egyedül nem megy.
Amikor egyszer csak rájövünk, hogy megakadtunk, hogy nem megy, hogy egyedül nem megy, talán meg is ijedünk. Igazi csalódás az, talán leginkább saját magunkban… Nehéz szembesülni a tudattal, hogy valami elveszett, és már minden így is marad. És tarthatunk attól, hogy nagyon sokáig. Ha nem kérünk segítséget, tényleg úgy is maradhat, talán végleg, ha éppen nem romlik tovább a helyzet…
Nagyon nehéz rászánni magunkat, de bármit gondolunk, elkerülhetetlen. Ha pedig muszáj segítséget kérni, akkor azzal a saját kudarcunkat is elismerjük, hogy egyedül nem megy. De jó segítséggel talán lehetővé válik a változás is, a remény…
Ha mégis segítséget kérünk, akkor persze beszélnünk is kell róla. El kell mondanunk, amit csak kell, talán mindent. Elmondani, beavatni, kiszolgáltatni magunkat – nagyon nem mindegy, hogy kinek…..
A segítség a tisztánlátáshoz kell, ahhoz kell, kiderüljön, mi múlik rajtunk.
A segítség a megértéshez kell, hogy azzal is tisztába kerüljünk, mit akarnak velünk, tőlünk, és hogy mit is akarunk igazán.
A segítség a kommunikációhoz kell, ahhoz kell, hogy meg tudjuk fogalmazni a kérdéseinket és a mondanivalónkat, és hogy meg tudjuk hallani, amit nekünk mondanak.
A segítés a változáshoz kell, hogy legyen elég erőnk, meg tudjuk engedni magunknak, és biztonsággal kezdhessünk hozzá.
A segítség ahhoz kell, hogy meg tudjuk tenni az első lépéseket, és fogadni tudjuk mások megnyilvánulásait.
A segítés a megerősítéshez kell, hogy bátorítást kaphassunk, ha valami jól kezd alakulni.
Segítés igénybevételére késztető, konkrét helyzetek:
- Amikor a szülő és a tizenéves gyereke nem tudnak beszélni egymással
- Amikor a szülő és a tizenéves gyereke nem értik egymást
- Rossz társaságba került a felnőtté váló gyerek
- Amikor a szülő és a tizenéves gyereke csalódást okoztak egymásnak (lopott otthon vagy máshol, iskolai kudarc, bántották, bántott valakit, drogfogyasztás, bűnelkövetés, korainak gondolt párkapcsolatban a gyerek, megszökött otthonról, terhes lett stb. – sehová nem engedik, átkutatják a holmiját, róla döntenek, nélküle, eltiltják a barátjától/barátaitól, nem állnak vele szóba, sőt feléje sem néznek, rákényszerítik valamire, megszégyenítik stb.)
- Amikor a felnőtté váló gyerek egyszer csak nem fogad szót, titkai vannak, talán az iskolai teljesítménye is romlik.
Mindig lehet utat találni a bizalom visszaszerzéséhez, ha van bennünk hozzá szándék.
Bármit tehetünk, de semmit sem muszáj. Próbáljuk meg, és kezdjünk el róla beszélgetni.
Azoknak tudok inkább segíteni, akik maguk is változni szeretnének, akik meg is tennék mindazt, ami rajtuk múlik, akik mindehhez a saját erejüket keresik. Akik szeretnék hinni abban, hogy van élet problémákon túl.
Induljon el az úton, én együttérzéssel kísérem!
- dr. Alpár Zsuzsa, pszichológus
- Bácskai Júlia, pszichológus
- Mérei Ferenc, pszichológus
- Vekerdy Tamás, pszichológus
Szakmai önéletrajz
Népművelő, pedagógia szakos tanár – 1980. Eger
Drogprevenciós-egészségfejlesztési szakértő, általános ifjúsági szakértő 2007. ESZA Kht
Ifjúságsegítő vizsgaelnöki felhatalmazás – Oktatási Hivatal 2007.
Coach – Coachline Group Szakmai Közösség 2007.
Drog-prevenciós felkészítés – USA, Ohio, Columbus 1992.
Kommunikációs érzékenységet fejlesztő tréning – 1984
C kategóriás színházrendezői végzettség – 1977 Népművelési Intézet
Felkészítés non direkt csoportvezetésre – 1977
Ifjúsági klubvezető-képző tanfolyam – 1974 FMH
Mobilitás díj – 2011
Magyar Ifjúságért Díj – 1977, 2007
Ashoka ösztöndíj – 2001
Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat Alapítvány – szakmai vezetés, képzés, fejlesztés, esetkezelés, életviteli tanácsadás – 1992-től
ELTE TÓK – ifjúságsegítés – óraadó tanár – 2000-2017
Civil Rádió – műsorkészítő, szerkesztő, műsorvezető – 1996-tól
Gyakorlatvezető tereptanár – Illyés Gyula Tanárképző Főiskola (Kaposvár), ELTE Szociálpolitikai Tanszék, Vitéz J. Főiskola (Esztergom), Apor Vilmos Katolikus Főiskola (Vác), „Bárczy Gusztáv” Gyógypedagógiai Főiskola, Pszicho-pedagógiai Tanszék, ELTE TÓK – szociális munkás, szociálpedagógus, pszicho-pedagógus, ifjúságsegítő hallgatóknak – 1997-2005
Egy hónapos, egyéni programú, szakmai tanulmányút az USIA vendégeként az Egyesült Államokban, tárgya: szocializáció és zavarai, a korosztályi problémák megelőzése, a felnőtté válást segítő mechanizmusok – 1992
„Bárczy Gusztáv” Gyógypedagógiai Főiskola, Pszicho-pedagógiai Tanszék, szakmai gyakorlatvezető (Almássy téri Szabadidő Központ) – 1984-86
Gödöllői Művelődési Központ – sajátélmény csoportok vezetése 16-22 éveseknek – 1982-93
Kollektív amatőrszínházi felkészítő tréning és bemutató nemzetközi színházi csoportok részvételével Milánóban (Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma) – 1980
PSzínpad – Amatőr színházi csoport irányítása, rendezés, színjátszás (Örkény: Rózsakiállítás, Bodó B.: Brumi, Korniss M.: Halleluja) – 1976-80
Kozák téri Ifjúsági Ház – szakmai vezetés, klubvezetés, fejlesztés, konfliktuskezelés – 1974-77