A gyermek három éves korára elég éretté válik arra, hogy hosszabb időt az anyja nélkül közösségben töltsön. Általában hároméves korra tehető, amikor már külön tudja választani magát az anyjától, mint egyedi létező. Kialakul a stabil képe az anyáról. Ez azonban nem minden gyermek esetében ugyanakkorra tehető, és minden gyermek más temperamentummal rendelkezik, más környezetből jön, így másként is hat rá az anyától való elválás. (Bár igen gyakori – vagy inkább mondhatjuk, ez van a háttérben – hogy nem a gyerek nem tud leválni, hanem az anya!)
Éppen ezért az óvodába lépéssel egyidejűleg megjelenik a beilleszkedési, leválási, elválási nehézség. Tüneti szinten sokféleképpen jelezhet. A gyermek nemtetszését, félelmét gyakran sírásban (jellemzően addig tart, míg az anya jelen van), szülővel szembeni agresszióban, fokozott szorongásban– nem játszik senkivel csak ül és sírdogál-, agresszióban, szobatisztasági problémákban – bepisil- illetve folyamatos megbetegedésekben – felső légúti- nyilváníthatja ki.
A gyerek sokszor az óvodában találkozik először olyan szabályokkal és korlátokkal, mely addigi életét valószínűleg kevésbé jellemezte. Megtanulja az alapvető érintkezési szabályokat, és kezdenek fontossá válni a kortárs kapcsolatok is. Ez azonban magával hozza a szociális készségek hiányosságait. „Mert pontosan hogyan is kell barátkozni, hogy kell játszani, hívni a másik kisgyereket, vagy csak elkérni tőle valamit”. Ezek olyan kérdések melyekkel a gyermek a szociális közegben nap, mint nap találkozik. Megpróbálja a maga szerény eszközeivel célját elérni. Ki ügyesebb ebben – mert több tapasztalata van benne- ki pedig szorongóbb, elveszettebb.
Jellemző viselkedés lehet ebben az időszakban a rosszul értelmezett szociális helyzetekre, a verekedés, agresszív cselekedet, vagy túlzott visszahúzódás szorongás.
Mivel a gyermek gondolkodására, szemléletmódjára jellemző, hogy nagymértékben befolyásolják az érzések, nem képes tárgyilagosságra, nehezére esik, hogy több szempontot együttesen tekintetbe vegyen. Gondolkodása mágikus és nagy szerepet kap az alkotó fantázia.
De ebben az időszakban van jelen a „miért?”- korszak is. Heves érdeklődést mutat minden irányba. Állandóan kérdez, újra és újra. Sokszor ugyanazt többször. (A memória még csak most kezd el igazán elraktározni. Három éves korig inkább az érzések kódolódnak.)
Kíváncsi, sokszor figyelmetlen, csapongó. Még nem képes különbséget tenni látszat és valóság között.
Az óvodába kerülés az első olyan időszak, amikor a gyermeknek ki kellene lépnie énközpontúságából, ami különösen nehéz, mert éntudatának kialakulása is erre az időszakra esik. Úgy kell kialakítania személyisége integritását, hogy közben meg kell tanulnia alkalmazkodni egy közösséghez, s annak szabályaihoz is.
Az óvodás gyermek cselekvésében két motívum fontos igazán: az utánzási hajlam és önállóságra törekvésés.
Ahhoz, hogy fejlődése kiegyensúlyozott legyen, megfelelő keretekre és következményekre van szüksége. Így tudja kialakítani saját énhatárait, megtanulni, hogy a dolgoknak okai és következményei vannak.
Érzelmi biztonság→értelmi biztonság ( teljesítmény )→magabiztosság→önbizalom.
Leggyakoribb problémák:
- Nem akar óvodába menni, ha beviszik sír, nem tud elszakadni az anyától
Az óvodába, közösségbe lépéskor ezek a tünetek normálisak, időt kell hagyni a gyermeknek, hogy hozzászokjon az új helyzethez. Ha elhúzódik, akkor a háttérben szeparációs szorongás állhat, melyről akkor beszélünk, ha a négyévesnél idősebb gyermek a tiltakozásnak és a szorongásnak megnyilvánuló jeleit mutatja, ha az anyától illetve a megszokott környezetétől el kell szakadnia.
Az óvodába kerülés is egy szeparációs helyzet, mert a gyermek nehezen szakad el a szülőtől, de ez egy normális viselkedés. A beszoktatási idő után a szeparációs szorongás elmúlik. Ha mégis fennmarad, akkor segítséget kell kérni szakembertől.
A szeparációs szorongás tünetei
- Nehezen szakad el a szülőtől.
- Reggelente rosszkedvű.
- Gyakran fáj a feje.
- Hasmenése van.
- Folyamatosan csak szülői biztatásra indul el óvodába vagy iskolába.
- Minden programban, amelyben a szülőtől távol kell lennie, nem akar elmenni.
A legtöbbször együtt jár az elalvási zavarral, mert a gyermek számára az is egy szeparációs helyzet.
A szeparációs szorongás legtöbbször valamelyik szülőnek szól, általában az anyának. A szülő és a gyermek kapcsolata nem harmonikus inkább ambivalens. Kölcsönös függőség, teher mindkettőjük számára. A szeparációs szorongás hátterében a szeretett személy elvesztésétől
való félelmet áll.
- Agresszív, verekszik a többi gyerekkel, állandó konfliktusai vannak vagy túlzottan visszahúzódó.
A gyerekek különbözőképpen tudnak szorongásaikkal megküzdeni. Az agresszió tulajdonképpen a szorongás levezetésének egy módja. A gyerek így küzd meg a benne dúló feszültségekkel. A háttérben számos ok lehet, ezért annak feltérképezése fontos.
- Hisztizik.
A gyermek problémákkal szembeni megküzdési stratégiai kezdetlegesek, azt használja, amit a környezet megerősít. Ha azt tapasztalja meg, hogy így megkapja, amit akar, akkor rátanul. A probléma gyökere elsősorban nevelési hiba.
Leggyakoribbak:
1, “Társfüggőség”.
Az egyedül nevelő szülő, könnyen esik abba a csapdába, hogy minden energiájával csak a gyerekre fókuszál. Ez akkor még nehezebb, amikor a gyermek neme ellentétes a szülő nemével (fiúgyerek-anya lánygyerek-apa).
Egy ilyen kapcsolatban a gyerek vállalja a felnőtt szerepét melynek következménye hogy a szerepek felborulnak, a szülő elveszíti tekintélyét. A gyerek gyengének látja a szülőt és átveszi az irányítást.
2, “Nem mondunk nemet”.
Félünk a gyereknek nemet mondani, és ezért minden kívánságát teljesítjük, így nem állítjuk fel azokat a korlátokat, melyekre szükség van. Ennek hátterében félelmünk áll, hogy sérül a gyermek, hogy elveszítjük a szeretetét. Következménye, hogy a gyerek rájön érzelmi zsarolással bármit elér.
3, Túlzott azonosulás.
Elsősorban szülői megfogalmazásokban érhető tetten, amikor a szülő a gyermek problémájáról beszél:”nagyon nehezen alszunk el” “fáj a fejünk”
Hátterében leválási probléma áll.
4, Határtalan szeretet “majomszeretet”.
Túlzottan féltő, óvó attitűd. Mindig mindenben egyetértünk a gyerekkel, vagy legalábbis ezt mutatjuk. A gyerek nem tanulja meg, hogy a kudarcokkal szembenézzen, hogy azokkal megküzdjön.
5, Túl sok magyarázkodás.
Mindig mindent megmagyarázunk a gyereknek, úgy viselkedünk a gyerekkel, mintha egy másik felnőtt lenne.
6, Hosszas lelkizés.
7, Az ellenőrzés hiánya.
Megbízunk a gyerekbe, elhiszzük, amit mond. De a gyereknek szüksége van a szülő visszajelzéseire, ezáltal fejlődik az énképe.
8, Túlzott szigor.
Nagyfokú merevséget okoz, rugalmatlan hozzáállás. A gyerek megteszi, amit kérünk tőle, mert fél a felnőttől, de a határok nem épülnek be a személyiségébe. Ha nincs jelen a félelmet kiváltó szülő a gyerek lázad, megszegi a szabályokat.
9, Következetlenség.
Folyamatos játszma alakul ki, a gyermek bármit megtehet, mert semminek nincs következménye. A szülő elveszíti tekintélyét, a gyerek partneri viszonyba kerül.
10, Mentőakció.
A gyerek nem csinálja meg, amit a szülő kér, helyette a szülő teszi meg. Így egyrészt a szülői tekintély vész el, másrészt a gyerek nem tanulja meg mi a feladata, kötelessége.
11, Erőszakos nevelési attitűd.
Túl sokáig mindent eltűr a szülő a gyereknek, majd robban. Kiabálni, veszekedni kezd a gyerekkel, aki megijed, nem érti, hogy mi van. A szülők következményei pedig gyakran túlzottak.
12, Gyerek, mint egyenrangú fél.
A szülő meghallgatja a gyerek véleményét, beavatja saját életének minden mozzanatába, így túlzott terhet rak rá.
13, “Bocsánatkérés”.
Amikor a jogos büntetés helyett bocsánatot kér a szülő, mert pl. indulatosabban szólt. Nem bünteti meg a gyereket, helyette megöleli, megpuszilgatja majd elnézést kért tőle.
14, Nevelési különbség a szülők között.
Az egyik fél felülbírálja a másokat a gyerek előtt. A gyerek és a szülő között koalíció jön létre a másik szülővel szembe. “Vesztes fél” elveszíti tekintélyét a gyerekkel szemben.
- Nem fogad szót, csúnyán beszél.
A gyerekeknek szabályokra, határokra, korlátokra van szükségük, hogy biztonságban érezzék magukat. Így tudják a környezetüket felfedezni, saját határaikat megtalálni, és magabiztossá válni. A kereteknek azonban rugalmasnak kell lennie, mert minden gyerek feszegeti a határokat és ez normális.
Ha a családban folyamatosan jelen van a szófogadatlanság, az a szerepek nem megfelelő differenciáltsága mellett nevelési hibákat feltételez.
- Nem beszél a gyerek.
Ha ez folyamatosan jelen van, akkor elképzelhető, hogy „elektív mutizmus” vagyis helyzethez kötött némaság áll fenn
A fizikailag teljesen egészséges és ép értelmű gyermek csak intim családi körben hajlandó beszélni más környezetben egyetlen szót sem szól. Ez már óvodáskorban is megjelenik. Az elektív mutista gyermeket nagyon nehéz beiskolázni, illetve a gyermek a beszéd hiányában osztálytársaitól is izolálódni fog. Jellemző rájuk, hogy félénkek, tartózkodóak és bátortalanok, otthon viszont hajlamosak a hisztire és az indulatkitörésre
A hátterében szorongás áll mely ellen a gyermek így védekezik. Az egyes elméletek szerint a gyerek olyan szülőt vagy testvért moderál, aki hallgatásával fejezi ki indulatait, haragját a család többi tagja felé.
- Nem játszik más gyerekkel, csak ül, vagy figyel egész nap.
Ha ez az óvodába lépéskor jelentkezik, akkor beilleszkedési probléma állhat a háttérben, de szociális képességek fejletlensége is megjelenhet a probléma hátterében.
Vannak olyan gyerekek, akik inkább megfigyelnek, nézik a többieket, szemlélődnek, majd egyszer csak elkezdenek kommunikálni, játszani.
Azonban valószínűsíthető, hogy a háttérben szorongásos folyamatok is jelen vannak, ezért fontos rájönni az okokra.
- Étkezési problémák (csak tésztát, csak kenyeret eszik).
A háttérben többnyire a szülő és a gyerek közötti játszmák állnak. A gyerek így tudja érzelmileg manipulálni a szülőt. A gyerekek kevés dologban tudnak dönteni saját életükben, de az, hogy mit esznek meg, az többnyire rajtuk múlik. A probléma hátterében nevelési hibák állnak. Fontos azonban mindig orvosilag is kivizsgálni a gyereket!
- Szobatisztasági problémák (pl. csak pelenkába hajlandó üríteni, éjszaka bepisil).
A szobatisztaságra szoktatás a szülő gyermek kapcsolatának kritikus időszaka. Megjelenik benne a kapcsolatuk minősége is. A gyermek az étkezésén kívül igazán csak az ürítési szokásaival kapcsolatban tud dönteni. „adom, vagy nem adom”, ezért a szobatisztasági problémákban határkérdések, szerepkérdések is megjelenhetnek. Vannak azonban más jellegű nehézségek!
1, Ha a gyerek már az ötödik életévében van és nappal vagy éjszaka, hetente legalább egyszer bepisil akkor enurézisről-bevizelésről beszélünk. A bepisilésnek organikus oka is lehet, ezért minden esetben ki kell vizsgálni orvosilag.
Az enurézis regressziós folyamat. A gyermek szorongásaival, érzelmi nehézségeivel nem tud megküzdeni.
Enkoprízis– gyermek a székletét nem tudja visszatartani- általában nappalra korlátozódik, és három típusát különíthetjük el:
- Manipulatív szennyezés: tudatos vagy nem tudatos viselkedésről van szó, célja a család befolyásolása, a szülők iránti érzett indulat, bosszú kifejezése, figyelemkeresés.
- Krónikus hasmenés vagy krónikus diaré: a gyerek aki ettől szenved különféle stressz helyzetre reagál élénk bél működéssel.
- Krónikus székrekedés: a gyermek az elfojtott indulataival, a szülő iránti agresszív érzéseivel nem tud megbírkózni. Szeretethiány, a szeretet elvesztésétől való félelem is indikálja azonban a probléma kialakulását.
- Táplálkozási problémák.
Az étkezési problémák az étvágytalanság a válogatósság a rossz evés, gyakori panasz a szülőktől. Klasszikus esetben ilyenkor a gyermek fizikailag egészséges, azonban nevelési nehézségek miatt problémák adódnak.
A legfontosabb táplálkozással kapcsolatos nevelési szabályok:
- Ne a szülő határozza meg, mennyit kell a gyereknek ennie. Ha a gyerek úgy érzi jól lakott az elfogyasztott mennyiségből, csak a felnőtt szempontjából kevés a mennyiség, a gyereknek lehet, hogy az éppen elegendő.
- A gyerek biológiai órája nagyjából a közösségi étkezés szokásaival összhangban működik: reggeli ebéd és vacsora időben jelez. Fontos, hogy két étkezés között ne engedjük a gyereket enni, mert ha így teszünk, a gyerek megtanulja, hogy a szükségleteinek kielégítését késleltetni kell, és ezt nem csak a táplálkozás terén fontos neki megtanulnia.
Minden gyereknek joga van, hogy egy-két ételt ne szeressen! Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak egy vagy két fajta ételt adjunk a gyereknek. A táplálkozás sok esetben válik hatalmi harccá, a gyerek ezzel képes a szülőt érzelmileg zsarolni! Fontos ennek felismerése!
Ne mondjuk, hogy mindent meg kell ennie, amit elé tesznek, nem mondjuk, hogy addig nem állhat föl, amíg nem üres a tányér.
Kóros gyermekkori elhízás: ha gyerek súlya legalább 40 %-kal meghaladja az életkorához és testmagasságához előírt ideális testsúlyt. Az obezitasnak több oka lehet.
- Normál kövérségről akkor beszélünk, ha a gyerek túl sokat eszik de, ennek sem fiziológiai, sem egészségügyi oka nincsen. Egyszerűen mert a közvetlen környezetben ez a szokás.
- Fejlődési obezitas: családi problémák következménye, rendszerint a szülők közötti tartós feszültség hatására jön létre
Relativ obezitas: nem a szülők közötti feszültség van a háttérben, hanem súlyos emocionális stressz”. Ez lehet akár egy kistestvér születése is. A táplálkozás a megnyugtatás, vigasztalás eszközévé válik. Gyakori az is, hogy ha túlzottan magas elvárásokat támasztunk a gyerek elé, és úgy érzi, ezt nem tudja teljesíteni, akkor is egyfajta érzelmi táplálékként az étkezés irányába fordul
Az elhízásnál nem a kialakulás, hanem inkább a következmények okoznak lelki problémát. Az elhízott gyermeket általában a kortársai (óvodáskorban kevésbé) később osztálytársai gúnyolják, sokszor tréfálkozás tárgya. Ennek hatására személyiségzavar, önértékelési probléma, de akár súlyos szociális és szexuális alkalmazkodás probléma és kialakulhat. A gyermek magányossá válik, de ez egy ördögi kört indít el, mert a kövér kisgyerek nehezebben és ügyetlenebbül fog viselkedni, mint kortársai és visszahúzódik a testmozgás alól, és újra az étkezéshez fog fordulni. Alacsonyabbrendűségi érzés mellé sokszor bűntudat is társul, mert a felnőttek és a környezet gyakran tesz szemrehányást számára az alkati másságáért.
- Alvási, elalvási problémák.
Az ébrenlét és az alvás váltakozása a magzati élet 24. hetét követően jelenik meg és halálunkig tart. A fejlődés során csökken az alvásidő és öt-hat éves korra az alvás ébrenlét periodicitás a nappalok, és az éjszakák váltakozásához igazodik. A felnőttre jellemző alvásfázisok egy éves kor után jelennek meg, de az alvás számos tulajdonsága felnőttkorig érik alakul, változik
Az egyik legfontosabb változás az alvásidő csökkenésén túl, az alvás szociális kontrolljának növekedése. A fejlődés során újszülőtt és csecsemő korban az alvást biológiai folyamatok szabályozzák. A szocializáció során azonban az alvás fokozatosan a szociális korlátok ellenőrzése alá kerül.
Fejlődést kísérő alvászavarok
Az újszülött napjának 90 %-át tölti alvással, de néhány hét után megjelenik a kifelé fordulás időszaka, amikor elkezd érdeklődni a külvilág iránt. Sok csecsemő inverz alvó, ami azt jelenti, hogy a nappal nyugodtan alszik, éjszaka viszont ébren van, szakadatlanul sír. Ennek oka nem betegség, hanem a gyermek belső veleszületett törekvése arra, hogy a külvilág ingereihez való viszonyában egyfajta homeosztatikus egyensúlyt teremtsen. Nappal alvással védekezik a túl sok inger ellen, de a sötét és csendes éjszakába viszont ingerkeresővé válik.
Alvajárás-szomnanbulizmus
Négy-öt éves korban már találkozhatunk vele, és előfordul, hogy egész életen át tart. A gyermek felkel az ágyból néhány percig tevékenykedik, majd visszafekszik az ágyba, de előfordulhat, hogy másik helységbe fekszik le. Álmában végez a gyerek valamilyen tevékenységet, azonban erre a tevékenységre nem emlékszik.
Óvodáskor táján gyakran előfordul, hogy a gyerek éjszaka felkel, átmegy a szülők szobájába. Ezt nem nevezhetjük magatartászavarnak.
Inszomnia krónikus álmatlanság: ha gyerek rendszeresen képtelen elaludni gyakran hajnalig csak fekszik az ágyban, vagy ha elalszik, akkor több alkalommal is felébred, de nem tudja magát alvó állapotban tartani. Ez igen komoly lelki konfliktus jele.
Az egyik legsúlyosabb és legfájdalmasabb alvászavar az éjszakai felriadás Pavor Nocturnus. Lényeges szempont, hogy a rossz álom miatt történő felriadást meg kell különböztetni, a pavor nocturnustól.
Ha a gyermek azért ébred fel, mert rosszat álmodik és vigasztalás közben és utána illetve másnap el tudja mesélni az álmában történteket.
A Pavor Nocturnus . három tényező alapján lehet megkülönböztetni.
- Az ébredés időpontja mindig az alvásidő első harmadában, éjfél előtt jelenik meg, míg a rossz álom miatti ébredés éjfél után általában hajnalban.
- A pavoros gyerek nem tudja elmondani, hogy mi volt a „rossz álom” amely a rohamot kiváltotta. Néha előfordul, hogy egy-egy fenyegető képet megfogalmaz, de összefüggő képsort nem tud elmondani.
- Drámai tünetekkel jár, a gyerek éjfél felé hirtelen felül szemét tágan nyitja hangosan sikolyszerű kiabálásba tört ki. Nemcsak a viselkedése, de az idegrendszere is pánik reakciót mutat. Szívverése kétszeresére nő, légzése felgyorsul. A gyerek nem alszik, de nincs is ébren. A roham általában tíz-tizenöt percig tart.
- Fél a sötéttől, árnyaktól.
A gyerekek számtalan félelemmel néznek szembe fejlődésük során. Nem lehet megóvni őket minden félelemtől de, megtaníthatjuk nekik, hogy hogyan tudnak a félelmeikkel kapcsolatosan az érzéseiket kordában tartani, segítségükre lehetünk bátorságot adhatunk és önbizalmuk fejlesztésével képeseké válnak, arra hogy merjenek új szokatlan helyzeteket felvállalni, kipróbálni, ezáltal megtanulják a saját képességeiket és lehetőségeiket reálisan felismerjék és értékes tapasztalatokat szereznek
- Nem hajlandó részt venni foglalkozáson.
A gyerekek alaptermészetüknél fogva érdeklődőek, kíváncsiak. Ha valamiből kihúzzák magukat az, sokszor arról szól, hogy valamilyen készségükben elmaradottabbak, az a feladat nehéz számukra, ezért inkább kihátrálnak a helyzetből. Gyakran hallom szülőtől „nem szeret rajzolni” „unja a foglalkozásokat”. Igazán a mélyére tekintve azonban mindig kiderül, hogy készségszinten még éretlen és ez a valódi probléma.
A gyerekek tanuláshoz szükséges készségei különböző ütemben fejlődnek, de ha odafigyelünk a jelekre, segíthetünk.
- Dadog. (Fontos a gyermek logopédiai kivizsgálása).
Beszédzavar, amelynél a beszéd folyamatossága sérült valamilyen belső blokk következtében.
Egy-egy szótag, vagy hang megismétlésre kényszerül. Súlyossága alapján két típust különítünk el:
- Tónusos dadogás: a beszélő egy-egy szótagot megismétel.
- Klónusos dadogás: görcsös erőfeszítéseket tesz egy-egy hang kimondása érdekében.
A dadogás általában két és hét éves kor között jelenik meg, de 11 éves kor után már jóformán soha.
A dadogás hátterében szorongás áll, mely ily módon kerül a felszínre.
Ebben az esetben nem speciális helyzetben jelentkezik a szorongás, hanem folyamatosan jelen van a gyerek életében és annak szinte, minden mozzanatát befolyásolja.
Jellemző a gyermek viselkedésére:
- Aggodalmaskodás.
- Állandó kétely gyötri, hogy vajon megfelel-e egy-egy feladatra, alkalmas-e a rábízott munkára.
- Nem bízik önmagában, és abban sem, hogy a számára fontos dolgok sikerülnek.
A szorongó gyermekben megjelenik az elővételezett szorongás, azaz „mi lesz, ha engem nem hív meg a barátom a szülinapjára” vagy „ha meghív, akkor biztos nem fog tetszeni neki az ajándékom” „ki fognak nevetni”.
A gyermekre jellemző:
- Állandóan vigasztalást igényel.
- Nyugtalan.
- Gyakran vannak fizikai panaszai pl.: fáj a feje, hasa izzad a tenyere, hányingere van.
- Gyakori a körömrágás.
Fontos megjegyeznem, hogy a szorongás nincs komoly hatással az iskolai teljesítményére, azonban szociális kapcsolataira, közösségbe való kihat.
Többnyire van egy-két barátja, de úgy érzi társai között népszerűtlen, és nem szeretik őt, és erre vonatkozóan konkrét okot nem tud megnevezni.