Daganatos betegek és hozzátartozóik csoportterápiája.

A daganatos betegség diagnózisa súlyos trauma, sokk, mind a beteg, mind a környezete számára. A diagnózisra adott érzelmi reakciók: elemi félelem, szorongás, depresszió, kétségbeesés.

A rákbetegség alapjában változtatja meg a beteg, és hozzátartozóinak életét, jövőképét, fontossági sorrendjét, értékrendjét, sokszor a családon belüli érzelmi kötődéseket, érzelmi kifejezéseiket.

A daganatos betegségekhez fűzött hiedelmek (Rák=Halál), a betegség felismerésének első, érzékeny szakaszában szinte megbénítják a beteget és a hozzátartozókat egyaránt.

A diagnosztizált beteg és családja krízishelyzetbe kerül.

A diagnózisra adott reakciók általánosságban az alábbiak: tagadás, elszigetelődés, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás.


Ennek oka a diagnózison kívül az információhiány az alábbiak vonatkozásában:

  • A betegség kialakulásnak lehetséges okai: biológiai, genetikai, környezeti, pszichés terhelés, élethelyzeti nehézségek, krónikus stressz, krízisek, megküzdési stratégiák, személyiségjellemzők.
  • Onkológiai ismeretek, hagyományos eljárások és azok mellékhatásai, szövődményei (műtét, kemoterápia, sugárterápia, gyógyszeres terápia).
  • Komplementer (alternatív) terápiás lehetőségek: Étrend kiegészítők, teák, speciális vizek, Gerson terápia, Simonton terápia, relaxáció, pszichoterápia, Csíkung, jóga, mozgás, táplálkozási szokások megváltoztatási, életmódváltás, szellemgyógyászat, látók, spiritiszták, jósok, varázslók, varázsszerek, stb.
  • A betegség kommunikációja a családdal, környezettel, barátokkal, munkahelyen, mit, mikor, kinek mondjunk el, vagy kinek ne mondjunk el?
  • Kommunikáció az orvossal, ki merünk-e állni magunkért a megfelelő információ megszerzése céljából, merünk-e megkérdezni minden számunkra fontos kérdést, vagy alávetjük magunkat az orvosok mindenhatóságába vetett hiedelmünknek? Jó betegek, vagy nehéz betegek vagyunk?
  • Gyógyulási esélyek, mit tehetünk a gyógyulásért, és mit ne tegyünk?
  • Kihez fordulhatunk segítségért: onkológus, háziorvos, nővér, szociális munkás, pszichológus, tanácsadó, dietetikus, gyógytornász, lelkész, önsegítő csoportok, civil szervezetek stb.

Az érzelmi, lelki bénultságból felocsúdva az alábbi kérdésekre keressük a választ:

  • Miért lett rákos a Szerettünk?
  • Mit tehetek Érte?
  • Milyen alternatív gyógyítási lehetőségek vannak?
  • Kell-e, és ha igen min kell változtatni az életünkben?
  • Mi lesz, ha esetleg elveszítem?
  • Hogyan kommunikáljunk a betegségről, és a lehetséges kimenetelről?
  • Megoszthatom-e Vele a fájdalmamat, aggódásomat, kétségbeesésemet?
  • És még sok ehhez hasonló kérdés.

Személyiségjegyek és a rák.

Nemzetközi kutatások is alátámasztják, hogy vannak bizonyos személyiségjegyek, melyek halmozottan figyelhetők meg daganatos betegeknél, melyek ezek:

  • Érzelmeit elfojtja.
  • Haragját nem fejezi ki.
  • Önmagát mások alá rendeli. „Az igazán Jó ember”
  • Személyes szükségleteit elhanyagolja.
  • Sérelmeit kifelé nem vállalja, de belül tudattalanul, vagy tudatosan marcangolja magát.
  • Fokozott megfelelési igény.
  • Önmagában nem bízik.
  • Alapfelfogása magáról és a világról merev.
  • Probléma megoldási mintái merevek, rugalmatlanok.
  • Az érzelmileg jelentős változással járó helyzeteket szorongással, bizonytalansággal, alkalmatlanság érzéssel éli meg.
  • Döntésében első helyen a másoknak való megfelelés áll.

A gyógyulás útján: a komplex (onkológiai és pszichoterápiás) kezelés eredményeképpen érhető el változás:

A betegség legyőzésében legfontosabb szerepe a megküzdési stratégiáknak van. A betegséget, megoldandó problémakánt felfogó, harcos típusú embernek a legjobbak a gyógyulási esélyei.


A gyógyulásba, személyes belső erőforrásokba, a helyzet irányításába vetett hit, az egyéni célok megfogalmazása, jövőkép kialakítása segíti a gyógyulás folyamatát.

Az életet veszélyeztető betegség diagnózisával az egyén új perspektívából látja problémáit:

  • Szembenéz a halállal.
  • Az élet sok szabálya értelmetlennek, kicsinyesnek tűnik.
  • Valójában a fenyegetés ad az egyénnek engedélyt, hogy olyan dolgokat vigyen végbe, amelyeket korábban nem tartott megengedhetőnek.
  • A visszatartott dühöt, ellenséges érzelmeket most ki lehet fejezni.
  • A saját érdekét figyelembe vevő viselkedés engedélyezett lesz.
  • A betegség következtében lehet nemet mondani.

Az egyén eldöntheti, hogy megváltoztatja viselkedését, és hogy másfajta ember lesz belőle.

  • Mivel a betegség gyakran felfüggeszti a szabályokat hirtelen új választási lehetőségek nyílnak.
  • Megoldhatatlan konfliktusok megoldódhatnak.
  • Felfedezi, hogy viselkedése megváltoztatásával nem dőlt össze a világ, sőt komfortosabban érzi magát.
  • Nő a cselekvési szabadság, ezáltal nagyobbak az élet erőforrásai.
  • Az elfojtott érzelmek szabad utat kaphatnak.
  • A betegség engedélyt ad a változtatásra.

A testi folyamatok válaszolnak a remény érzésére és a megújult életkedvre, az új lelkiállapottal együtt egymást erősítik.

Az új életkedv olyan testi folyamatokat el, amelyek az egészség javulását segítik elő. Mivel a test, lélek és az érzelmek egységes rendszert alkotnak, a lelkiállapot pozitív változásai testi szinten is gyógyítanak.


A gyógyulás útján.

A gyógyulás több mint élettani folyamat. A beteg és a család tevékenyen részt vehet a gyógyulásban. Ez odaadást, összehangolt csoportmunkát igényel a család minden egyes tagja részéről a betegség lehető legjobb kimenetele érdekében. Tehát a beteg számára a család az elfogadás, bátorítás, támogatás, empátia forrásává válik.

Fontos a betegség által kiváltott érzelmi reakciók átélése és kifejezésre juttatása, a nyílt kommunikáció, mert az elnyomott érzelmek növelik a depressziót.

Viselkedéses tanácsok rákbetegeknek:

  • Légy önző!
  • Saját vágyaidat helyezd végre előtérbe!
  • Fogalmazd meg a családod felé, hogy mire van szükséged, merj nyíltan kommunikálni, ez mindenkinek segítség. Ha kifejleszted a képességed saját érdekeid, igényeid érvényesítésére, ezáltal nem csak magadnak teszel jót, hanem a család többi tagja is úgy érzi, engedélyt kap, hogy önérvényesítőbbé váljon!
  • Légy önérvényesítő!
  • Merj nemet mondani!
  • Fejezd ki a haragodat!
  • Lehetőség szerint csökkentsd a stresszt az életedben, mert a stressz elnyomja a természetes immunreakciót, és ez hátráltatja a gyógyulást.
  • Foglalkozz számodra örömteli tevékenységekkel, keress minél több olyan tevékenységet, mely számodra örömteli, és amit eddig a mások érdekeinek előtérbe helyezése miatt nem engedtél meg magadnak!
  • Szerezz minél szélesebb körű információkat a betegséggel kapcsolatban, olvass utána, nézd át a fellelhető szakirodalmat és konzultáld meg az olvasottakat.
  • Találj bizalmasokat a családban, barátok, betegtársak között, akihez maximálisan őszinte tudsz lenni, hogy minden felmerülő érzésedet, gondolatodat, félelmedet ki tudd beszélni magadból!
  • Érdeklődj a kezelési lehetőségekről, azok következményeiről, mind a hagyományos, mind a komplementer medicináról. Gyűjts minél több információt!
  • Érdeklődj a civil szervezetek által nyújtott lehetőségekről, nagyon sok program ingyenesen igénybe vehető! Pl:, Egészségforrás Alapítvány, A rák ellen Alapítvány stb.
  • Légy „rossz beteg”, aki mer kérdezni az orvosaitól! Ne akarj megfelelni a fehér köpenyes hatalomnak, jogod és kötelességed megtudni minden Rád, a betegségedre, gyógyulásodra vonatkozó információt!
  • Keressük meg azt az orvost, akiben meg tudunk bízni! A beteg-orvos kapcsolat nagyon fontos, mert ha a beteg megbízik az orvosában, csökken a feszültsége, és nagyobb biztonságban érzi magát. Az onkológus a saját területén képzett, ne Őt kérdezzük a komplementer medicináról, mert nem valószínű, hogy ért hozzá, hiszen nem ez a szakterülete. Forduljunk az adott terület szakértőihez (természetgyógyászhoz, dietetikushoz stb)!

Viselkedéses tanácsok rákbetegek hozzátartozóinak:

  • A családtagok is érzelmi válsághelyzetben vannak, ezt ne felejtsük el, ezért tudatosan oda kell figyelni magunkra is, nem csak a betegre!
  • Fejezzük ki érzelmeinket, ha összeszorítjuk a fogunkat, mintha erősek lennénk, és nem vagyunk képesek kifejezni szomorúságunkat, félelmünket, később hajlamosak lehetünk szétesni. A sírás a fájdalomra adott teljesen természetes emberi válasz! Merjünk sírni, egyedül, vagy valakinek a vállán!
  • Fejezzük ki szeretetünket egymás felé, érintéssel, simogatással, szavakkal, gesztusokkal, gondolatokkal, meglepetésekkel, ajándékokkal, figyelmességgel, esetleg imádkozhatunk egymásért.
  • Keressünk támogatókat, akikkel őszintén beszélhetünk érzéseinkről, félelmeinkről. Lehet ez barát, hozzátartozó, de professzionális segítő is: lelkész, pszichológus, szellemi vezető, tanár.
  • Ne rendeljük alá magunkat teljes mértékben a betegségnek, a beteg szolgálatának, mert szükségünk van feltöltődésre is! Foglalkozzunk saját lelki, szellemi, mentális, testi jóllétünkkel, hiszen ha nem engedjük meg magunknak, hogy töltekezzünk, erőnk egy idő után elfogy, és nem lesz energiánk a beteg további támogatására, esetleg mi is megbetegszünk.
  • Ha lehetőségünk van rá, kísérjük el a beteget az orvosi konzultációkra, mert szükség van egy külső higgadt értelemre, aki a kérdéseket felteszi az orvosnak, mert a beteg érzelmileg annyira bevonódott, hogy nem tud teljes mértékben figyelni az elhangzottakra, az elhangzottakat célszerű lejegyzetelni! A konzultációt megelőzően írjuk össze a kérdéseinket, amire választ szeretnénk kapni.
  • Törekedjünk arra, hogy az életvezetésünkön gyökeresen ne változtassunk azonnal, pl. nem javasolt azonnal abbahagyni a munkát, csak hogy minden időnket a beteggel tölthessük, csak ha valóban nincs más megoldás.
  • Figyeljünk arra, hogy megfelelő minőségű, és mennyiségű alvásban legyen részünk.
  • Ne megmenteni akarjuk a beteget, hanem tartsuk tiszteletben az autonómiáját, ahelyett, hogy döntenénk helyette, mindig kérdezzük meg, hogy mire van szüksége, mit tehetünk érte? Mindig tartsuk tiszteletben a beteg jogát, véleményét, vágyait, akár elutasítását is.
  • Fogadjuk el a beteg aktuális lelkiállapotát, ha szomorú, ne felvidítani akarjuk, hanem értsük meg az érzelmeit, ezáltal lehetővé téve számára az őszinte érzésnyilvánítást.
  • Családtagként úgy tudunk segíteni a betegnek félelmei legyőzésében, ha támogatjuk érzelmei, érzései kifejezésében, és megkérdezzük, hogy milyen módon tudunk segíteni.

Családi akcióterv kialakítása.

A család, mint egységes szeretetteljes, segítő rendszer képes hatékony segítséget nyújtani a betegséggel való megküzdésben a betegnek és minden tagjának. Fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő hozzáállást, viselkedést, hogy minél hatékonyabban kezeljük a problémákat.

A rákdiagnózis után minden család döntési helyzetek sokaságával kerül szembe. Fontos felismernünk a családi egység erejét, a nyílt kommunikáció szükségességét, hogy közösen alakítsuk ki a megküzdési stratégiát. Minél pontosabban meghatározza a család a várható események egymásutánját, annál kisebb zavarodottságot fognak átélni a családtagok. A stratégiának azonban rugalmasnak is kell lennie, hogy megfelelően tudjon alkalmazkodni a váratlan eseményekhez.

A betegséggel kapcsolatos félelem ellenszere a tudás. Ha félelmünket megvallottuk és kifejeztük, szembe merünk nézni vele, és megszereztük a szükséges információkat, bizonytalanság érzetünk csökken.

Minél pontosabban meghatározza a család a várható események egymásutánját, annál kisebb zavarodottságot fognak átélni a családtagok. A stratégiának azonban rugalmasnak is kell lennie, hogy megfelelően tudjon alkalmazkodni a váratlan eseményekhez.

A cselekvési tervnek három nélkülözhetetlen lépése van:

  1. Információgyűjtés.
  2. A rákkal kapcsolatos attitűd kialakítása, a beteg és a család szintjén egyaránt.
  3. A begyűjtött információk és kialakított attitűd alapján alapuló gyakorlati lépések, döntések meghatározása. Mit, mikor, ki tesz, kötelezettségek, vállalások, tennivalók, szervezés, logisztika, szabadidő, munka, iskola.

A rákot felfoghatjuk úgy is, mint egy lehetőséget. Hiszen felnyitja a szemünket arra, hogy nem élünk örökké, hogy az életünk véges. Szembe kell néznünk saját alapvető kérdéseinkkel, ki vagyok, merre tartok, helyem az Univerzumban, van-e Isten, ha van, miért engedi, hogy betegség legyen a családban stb.

Szembesülünk létezésünk végességével, és rájövünk, hogy életünk túl rövid ahhoz, hogy mindent a képzeletbeli jövőbe toljunk ki.

Itt az idő, hogy átrendezzük saját prioritásunkat, hogy a halál közelségében végre elkezdjünk élni!

Amikor tudjuk, hogy meg vannak számlálva a napjaink, márpedig mindnyájunknak adott idő áll a rendelkezésünkre, minden pillanat válhat rendkívül értékessé. Tudatosabbakká válhatunk a szeretteinkkel való kapcsolat megélésében, érzelmeink őszinte kifejezésében és egész életünk vezetésében.

Tehát felhasználhatjuk a betegséget személyiségünk kiteljesítésére és életünk gazdagítására, elmélyítésére.

 

Hívjon bennünket, ha készen áll a változásra!