A pszichodráma ülés bemutatása

A pszichodráma-ülés szerkezete

A pszichodráma, mint minden más pszichoterápiás módszer, történéseit tekintve, egyszeri és megismételhetetlen. Hiszen nincs két teljesen egyforma ember, nincs két egyforma pszichodráma ülés sem. A protagonista játék cselekménye előre nem meghatározott, mindig az aktuális csoport és egyéni dinamikák határozzák meg az ülés témáját.

A pszichodráma hatásmechanizmusának alapja, a dráma strukturális felépítése, mely megadja a kiszámíthatóság és bizonyos fokú bejósolhatóság biztonságát a résztvevők számára. Minden pszichodráma ülés bemelegítéssel kezdődik, ezt követi a játék és a végén az integrációs fázis zárja a folyamatot.

1. A fölmelegedési fázis, warming-up

A rámelegedés célja, az egyén spontán és intuitív megnyilvánulásainak elősegítése.

A warming-up fázis szerepe túlmutat a spontán, intuitív kifejezések megjelenítésén, mert feladata, hogy megadja a csoport és az egyén számára a biztonságérzetet, ezzel elősegítve a megjelenítendő témák fókuszálását.

Néhány lehetőség a teljesség igénye nélkül:

  • Imaginációk: Egy családi jelenet, fotóalbum, képzelt utazást, valakitől levelet kap, mit írtak, múlt-jelen-jövő ajtaja, hova megy be?
  • Identifikáció: Milyen állattal, virággal házzal, személlyel stb. azonosulna?
  • Csoport tagja közötti interakciók: vakvezetés, mozgásos játékok, tánc.
  • Playback játékok, egymás életéből egy elmesélt történetet eljátszik egy néhány kiválasztott csoporttag.

Ismertetnék néhány erőteljes, a protagonista játékra összpontosító bemelegítő játékot.

  • Szerep-konkretizáció a célokkal összefüggésben. A drámajáték elején is használható technika, pl.: „Helyezd el itt a színpadon azoknak a szerepeidnek a szimbólumait, amik segíthetnek, vagy akadályozhatnak téged abban, hogy elérd a célodat!”
  • „Unfinished business”: A csoportvezető egy széket helyez a színpadra, majd megkéri a résztvevőket, képzeljenek oda egy olyan személyt, akivel valamilyen elintézni valójuk, befejezetlen ügyük van. Ki-ki, szólítsa meg az illetőt, majd cseréljen vele szerepet. A rendező a szerepre történő interjúval, segíti a dialógus kibontakozását, amelyből gyakran protagonista-játék indul.

2. Játékfázis

A játékfázis követi a fölmelegedési fázist. Ekkor már kikristályosodott a téma és a protagonista is kiválasztásra került. A játékfázis egyik legfontosabb ismérve, hogy a protagonista, a „megfigyelő részét” átadja a vezetőnek és a „résztvevő énje” jeleníti meg a játékot a teljes bevonódás mellett, ez teszi lehetővé a teljes emocionális bevonódást. A dráma vezetése folyamán, a vezető egyik kiemelt feladata, hogy a protagonistát meg tudja tartani ebben az állapotban, mert csak így tudja számára lehetővé tenni a spontán akciók végrehajtását, ami az emocionális és kognitív belátásokhoz, és felismerésekhez vezet.

A protagonista kiválasztását követően kerül sor magára a játékra, a színpad berendezésére és a segéd-ének kiválasztására, majd az akciókra.

A játék-fázisban az alábbi technikák kerülnek alkalmazásra: szerepcsere, belső monológ, Szókratészi kérdések, duplázás, tükör, pszichodramatikus interjú.

3. Integrációs fázis, a pszichodráma ülés befejező szakasza

A játék befejezését követően, a csoport ismét körben foglal helyet, és a játék folyamán megérintődött csoporttagok ebben a szakaszban osztják meg élményeiket a protagonistával és egymással, ezt hívjuk a sharing-nek.

  • Sharing:A nézők a játék közben passzív helyzetben átélt feszültségeiket, és megérintettségüket tudatosítják és a verbalizáláson keresztül elaborálják. A protagonista szempontjából kiemelt jelentőségű ez a szakasz, mivel vissza kell térnie a realitásba, a mintha-realitás világából, és rendkívül fontos, hogy integrálódni tudjon a csoportba azáltal, hogy a többiek is megosztják hasonló tapasztalataikat. Így válik lehetővé, hogy ne érezze szégyenben magát az egyoldalú feltárulkozása miatt.
  • Szerep-feedback/szerepvisszajelzés, során a szereplők elmondják, hogy mit éreztek az adott szerepben, és a protagonista szerepében, a szerepcserék során. Ez a szakasz segíti megértés és intellektuális feldolgozási folymatot.
  • Identifikációs-feedback/azonosulási visszajelzés, a „csoport tagjai a játék szereplőinek valamelyikével azonosulva, egyes szám első személyben elmondják érzéseiket, az új szempontrendszerek bevonása lehetővé teszi a protagonista kognitív belátásának növelését. Az egyes szám első személyű közlési forma megakadályozza az ítéletalkotást és az intellektualizálást. A protagonista a játék során externalizált intrapszichés világából, újra a realitásba, a csoportba tér vissza, ennek további eszköze az a rituálé, mely során kiveszi a szerepekből a játékosokat. ( Vikár 2007.)

 

Hívjon bennünket, ha készen áll a változásra!